Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│

Bahama-szigetek (Exumák: Staniel Cay, Big Major Cay, Bitter Guana Cay, Bell Island), 2018. jún.2-4.

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

Exumák (Black Point) - Staniel Cay (10 tmf), június 2.

Tegnap elértük a Bahama-szigeteken belül az Exumák több száz apró szigetből álló szigetcsoportját. Egy hetünk maradt, hogy kiélvezzük ennek a gyönyörű helynek az adottságait, hogy aztán megérkezzünk a New Providence szigeten fekvő Nassauba, ami a Bahamák fővárosa, ahol már vár ránk Ventoso új tulajdonosa. Ez az egy hét tehát az Exumáké.

Mai megállónk a Staniel Cay nevű sziget, ahol már jártunk hét éve, és az Exumák 3. rész beszámolónkban írtunk róla még Bukdács úrral vitorlázva. Itt kerültünk először testközelbe a dajkacápákhoz, akik strandolás közben a lábunk mellett úsztak el a derékig érő vízben. Ráadásul egy másik vitorlázó párral közösen sikerült egyet kipecáznunk kemény munka árán, nagyobbat, mint az akkor 6.5 éves Álmos, és a végén lett több kilónyi isteni cápahúsunk.

Akkor Staniel Cay és a Thunderball nevű barlangot rejtő pici sziget között dobtunk horgonyt. A pici sziget arról híres, hogy az 1964-es Thunderball c. James Bond film egyik jelenetét ott forgatták a barlangban. Most kicsit távolabb, a Big Major Cay nevet viselő sziget déli oldalán horgonyoztunk le, és ennek a szigetnek is van nevezetessége, amit még ma felkeresünk.

Ebédünk kuszkusz, hozzá löncshús összekeverve francia lecsókonzervvel (ratatouille, a francia lecsó):

Ebéd és kis pihenő után a kenuval átevezünk az emberek által nem lakott Big Major Cay nyugati oldalára, hogy olyat lássunk, amit az eddigi utunk során még nem.

Döbbenetes kép tárul elénk, amikor látótávolságba kerül a homokos beach. Disznók úszkálnak a vízben a part előtt horgonyzó turistahajók között. Ahogy közelebb érünk, már jön is egy szép nagy példány harapnivalóért. Jó fotók reményében ide-oda forgolódunk a kenuval.

Mivel a Puerto Ricóban vásárolt gyümölcsből, zöldségből fogytán voltunk, így azt találtuk ki, hogy kókusszal lepjük meg a disznókat. Az előző szigeteken annyit gyűjtöttünk belőle, hogy a készletünk már kitart végig, még úgyis, hogy naponta hármat elfogyasztunk.

Az elvadult malacok sorra jönnek a finom falatokért. Dénesnek vigyáznia kell, nehogy az orrukat csapja le a machetével.

Egy helyi idegenvezető is odamegy Déneshez kókuszért, mert az itt nem terem a környező szigeteken, csak egy-egy kertben van kókuszpálma. Ad helyette répát, salátát, hogy azzal etessük az állatokat.

A disznók szigetéről elevezünk Staniel Cay-hez. Ez itt a környék egyetlen lakott szigete néhány bolttal, kiadó apartmanokkal, kis reptérrel. Bejártuk keresztül-kasul. Szinte semmit se változott a hét év alatt. Míg Álmira újdonságként hatott itt minden, nekünk múltidéző volt ez a séta.

A jachtklubnál, ahol annak idején Dénesék focimeccset néztek:

Dajkacápák:

Naplemente a hajóról:

Este pókerparti:

Staniel Cay, kenutúrák, június 3.

Délelőtt délre evezünk 6 km-t a Bitter Guana Cay nevű szigethez (Staniel Cay és Black Point között van), ahol leguánok élnek. Nekik is viszünk kókuszokat ajándékba. Rajtunk kívül nincs más ember a szigeten, és ettől még nagyobb élmény az etetésük, megfigyelésük, mint tegnap ugyanez a disznóknál. Eleinte távolságtartóak, kell egy kis idő, hogy odamerészkedjenek hozzánk, aminek örülök, mert attól tartottam, hogy letámadnak a kajáért, mint egykor Allen's Cay-nél élő leguánok, akiket elkapattak a motorcsónakokon odaszállított turisták.

Kókuszbontás:

Leguánetetés:

A szigetről visszaeveztünk Staniel Cay-hez, és megkerestünk egy vízalatti repülőgéproncsot. Lemerültünk hozzá, beültünk a pilótaülésbe, néztük a színes halakat, amiknek itt volt az otthona.

Ebéd majd szieszta a hajón, aztán eleveztünk a Thunderball barlanghoz. Lekötöttük óvatosan a kenut egy korallhoz, és beúsztunk a barlangba. Nyüzsögtek körülöttünk a kis halak, ahogy sok évvel ezelőtt is. Most is várták, hogy mit kapnak tőlünk. Nekik nem kókuszt vittünk, hanem kekszet. A fenéken találtunk egy vízalatti Mária szobrot, aminek hiányzott a feje, de Álmi megtalálta és visszaillesztette.

Békés az esténk, nyugodt a víz Ventoso alatt, ezt muszáj kihasználnom, tornázom egy órát a hajó fedélzetén. Jólesik a másfajta mozgás.

Mai naplementénk:

Staniel Cay - Bell Island ( tmf), június 4.

Bell Island magánszigethez vitorlázunk ma délelőtt. Itt nem álltunk meg annak idején. Most viszont kinéztünk több sznorkelező helyet is a közelben, méghozzá egy újabb vízalatti barlangot, egy korallkertet (Coral garden) és egy újabb repülőgéproncsot. Ma már csak a barlangra jut idő, holnap pedig elkenuzunk a másik két helyre.

A térképen jól látszik a rengeteg homokpad. Résen kell lenni, ha nem akarjuk Ventosót az egyiken lecövekelni.

Horgonyon (a térképen piros H betűvel jelöltem be):

Egy magánkikötő előtt dobunk horgonyt kora délután, és gyorsan tésztát főzök, amihez löncshúst, bolognai szószt és zöldségkonzerveket keverünk egy kiadós ebéd reményében.

Ebéd és szieszta után elkenuzunk a Rocky Dundas szigetek egyik barlangjához. Megint lekötjük a kenut egy koralltömbhöz, és beúszunk a barlangba. Nem fogadnak halrajok, mint tegnap a Thunderballban. Talán, mert kevesebben látogatják, vagy nem etetik őket, esetleg mindkettő.

Találkozunk mókushallal (ilyet már lőtt Dénes, megsütöttük, meg is ettük):

Nincs már kenyerünk, a kétszersültet már unjuk, ezért vacsorára plantaineket sütök, amit tonhalkonzervvel kenünk meg:

Ahogy már sokszor írtam, a plantain más, mint a banán. Más az íze, kevésbé édes, sütve vagy főzve ehető, mint pl. a krumpli. Alapélelmiszer és gyakori köret a karibi szigeteken, és nálunk is a hajón. Húsokhoz esszük krumplipüré helyett, de ha édességre vágyunk, akkor tovább érlelve és megfőzve fincsi kompótot készítek belőle. Most kenyér helyett sütöttem.

Az elmúlt esték nyugalma odavan. Billegünk, hajaj. És ami még kellemetlenebb, hogy a mákszemnél is kisebb csípő no-see-ums légyfélék lepik el a hajót. Mindhárman vékony hosszúujjast, hosszúgatyát és zoknit veszünk fel, mert a melegnél is rosszabbul bírjuk a csípésüket, és a szúnyogriasztók, karkötők nem segítenek ellenük.

Éjjel valószínűleg elszáguldott mellettünk egy motoros yacht, mert arra ébredtünk, hogy valaminek a hullámai úgy meghintáztatták Ventosót, hogy a nyitott tetőablakon át fröccsöket kaptunk az ágyunkba.